Ma bizonyára többen azzal a lelkes gondolattal ébredtek, hogy Valentin-nap van. De vajon mit ünneplünk még ezen a napon?
Sokan úgy hiszik, a Szerelmesek napjának megünneplése angolszász szokás, de egy valójában régebbre visszanyúló, római ceremónia is kötődik ehhez a jeles naphoz. Ők Lupercalia ünnepét ülték ilyenkor – igaz február 15.-én -, amikor Romulusról és Remusról emlékeztek meg. Termékenység-előidéző vagy tisztító szertartásokat tartottak, melyek sokszor már előző nap elkezdődtek.
Szent Bálint csak később, a 14. században vált a jegyesek védőszentjévé. A történet szerint, miután börtönbe vetették, az egyik börtönőr vak lányának adta vissza csodálatos módon a látását, majd a kivégzés napján egy üzenetet küldött neki: ,,A te Bálintod.”
Kezdetben éppen ezért a Bálint-napi (latin neve szerint Valentin-napi) üzenetküldés terjedt el. Tehát nem a drága ajándékok, vacsorák és élmények, hanem a szívből jövő vallomások ünnepe ez.
Talán kevesen tudják, hogy Szent Bálint nem csak a szerelmesek, de a lelki betegek védőszentje is. Nem véletlen, hogy Shakespeare Hamletjében az őrült Ophelia is Szent Bálint napjáról beszél, összekötve ezt a két, egymástól látszólag távol álló témát.
Napjainkban – amikor a szerelmesek sokszor az online-térben keresik egymást, a valódi közösségek erejének csökkenésével pedig a fizikai találkozásokra és ismerkedésre kevesebb a lehetőség adódik – nem csak a szerelmesekről kell megemlékeznünk. A lelki betegségek sokszor rejtőzködnek, az elmagányosodás is okozhat később nehezen helyrehozható problémákat.
Annak érdekében, hogy tegyünk valamit ennek megelőzésére, e jeles nap kiváló lehetőség, hogy a közösséghez tartozás érzését erősítsük magunkban és másokban is. Nem kell sok, elég egy kedves üzenet. De talán még ennél is többet jelent, ha mindezt személyesen, szóban mondjuk el.