Alkoss közösséget! – gondolatok egy festő társadalmi szerepvállalásáról – Zsidákovics Mihály

Mondják, hogy a művészek magányosak, ám visszatekintve iskolai tanulmányainkra, az irodalom, töri és rajz órákról felsejlik a Pilvax kávéház mozgalmas hangulata vagy éppen a Nagybányai Művésztelep sajátos stílusa és ecsetvonásai. Magányos-e a festő? Hol lép be a közösség a művészet világába? És hol lépi át a művészet saját határait, hogy akár a társadalmat formálni képes erővé váljon?

Zsidákovics Mihály 1948-ban született Budapesten…

Gyermekként laptop hiányában rajzolgattam, főleg képregényekből. Eltökélt szándékom volt, hogy híres képregény rajzoló leszek. Suliban Rédey Tamás szobrászművész és rajztanár próbált terelgetni a valódi képzőművészet felé. Beleszülettem a természetbe, patak, tó, erdő, mező mind közvetlenül körülöttem volt. Mindenem megvolt: szerethető emberek, vándorbádogos, milimári tejárusok, pár méterre kórház a város szélén ahol születtem, korán szembesültem a születéssel-szüléssel és később a halállal, Szokásos ezerszer ismert sablon, felismerés a rajz, később a művészet szeretete. Akkoriban rengeteget rajzoltam, főleg kiülős plein air tájképeket szénnel, és jó barátságba kerültem a kisplasztikával, szobrászattal.

A festő alkotás közben

Az idei év második felében fog megjelenni egy kereskedelemben is megvásárolható könyvem „Városba festett színek” címmel. Ebben a teljesség igénye nélkül láthatóak lesznek munkáim, kísérleteim.

Hogyan viszonyulsz a környezetedhez? Hatással van rád alkotás közben vagy ilyenkor teljesen a saját világodba vonulsz, és ott születnek meg a műveid?

Elképzelni valamit és megalkotni síkban, akár térben, hihetetlenül jó állapot. Csak úgy vagy, és egyszer csak megtalál. Nem kopogtat, nem kérdezz, csak ott van, késztet, hogy ceruzát, ecsetet, vagy vésőt ragadj és kezd kibontani, amiért megtalált. Nem érdekli az idő, ez egy időtlen állapot, csak suhannak a percek, órák anélkül, hogy érzékelnéd az időt. Nincs is szükséged rá, a dimenziód, megvan nélküle, teljesen betöltöd ezt az állapotot. Vezeti kezed, tudtod nélkül, szárnyakat ad, amivel repülni tanulsz és egy idő után, tudsz is. Nem vagy szomjas, nem vagy éhes, nincs szükséged semmire, csak a repülésre. Repülni jó, ez a legszebb, a világon. Fáradt vagy és álmos, de ez nem a hétköznapok fáradtsága, nem fáj, nem bánt, éltet és holnap újra repülni akarsz. Mert megtanultál… már a nap sem zavar, ami a szemedbe süt. Játszva repülök, mert az élet játék és repülni jó. Elképesztően irigylem azokat, akik naponta leülnek a festőállvány elé festeni, egy belső világot teremtve, kizárva a külső világot. Én bennem napokig kavarog egy káosz egy hatalmas zagyvaság, amiben néha megjelenik egy pici világosság, amit vagy sikerül befognom vagy nem. Sokszor csak nézek ki a fejemből, a világra
Jelenleg olajfestés áll közel hozzám, de kezdek beleszeretni az akrilba is, saját utamat járom. Nem szeretem korlátok közé szorítani alkotásaimat nem is eladásra festek. Örök kísérletező maradok.

Más, kortárs festőkkel tartod a kapcsolatot? Szoktál mások kiállításaira járni, esetleg tanácsot kérni a többi művésztől?


2008 évben létrehoztam a Network Amatőr Festők közösségét, anyagi támogatások, juttatások nélkül és önerőből. 2009-ben megjelentünk a Facebook felületén is, “Contemporary artists, fine artists” néven. Legnagyobb segítőm Markos Péter barátom volt, 2015-ig betegségéig (+2018). Már hétezer körüli a létszámunk. Jelenleg mi vagyunk Magyarország egyik legnagyobb online festő közössége. Fontos feladatomnak érzem az amatőr művészet népszerűsítését. 2010 júniusában megrendeztük Magyarország legnagyobb amatőr kiállítását, ahol 120 alkotó több mint 250 képe volt kiállítva, a Karinthy Szalonban Budapesten. Már az hatodik „Százak” sorozat kiállításán is túl vagyunk. Művészeti tanácsadóként részt vettem 2014 és 2015 évi Art Expo rendezésében. Rendszeresen tanítottam gyermekeket és felnőtteket a művészet szeretetére, Magyarországon és Erdélyben is.

Több kiállítás tervén, szervezésén és a MAG (Mini Art Galéria) művészeti központ működtetésén dolgozom. Moderátora vagyok a világ egyik legnagyobb online művészeti közösségének (AAA artists) 2009 óta több mint 1000 kortárs művésznek biztosítottam kiállítási lehetőséget, saját szervezésben és a kiállítók részére költségmentesen. 115 kiállításon vettem részt, leginkább, mint szervező, rendező és kiállító, 11 egyéni kiállításom volt. Fontosabbak: Falk Miksa utca Ferdinánd Galéria, R3, Kő Galéria, Rét Galéria, Múzeum Café, Harmónia Galéria, Hankó István Művészeti Központ. A MAG Mini Art Galéria Budapest tulajdonosa és alapítója vagyok. Művészeti díj festészet: Liszt Ferenc díj, országos pályázat. Emellett több nemzetközi pályázaton értem el helyezéseket.

Miben látod egy festő társadalmi felelősségét? Hatással lehet-e egy művész a tágabb értelembe vett környezetére, és ha igen, hogyan?

Internet, a közösségi hálózatok megjelenése, ablak a világra, ez különösképpen igaz amatőr művészek esetében. A képfeltöltési lehetőség, az egyének közötti kapcsolat, ismerősi viszony, a közösséghez tartozás, mind megteremtette, azonos érdeklődésű emberek találkozását. Elementáris erővel szabadultak fel gátak, amik lehetővé tették a szűk családi körből, „konyhából” történő kitörést, tágabb környezetben történő bemutatkozást, tapasztalatcserét. Rejtett értékeket ismerhettünk meg, sok tehetséges amatőrnek köszönhetően. Ezek a közösségek önszerveződve, külső anyagi és erkölcsi segítség nélkül működnek, hoznak létre értékeket és szerveznek kiállításokat. A kultúra részeivé vállnak. Nagyon fontos szerepet tölt be, mint gyógyító erő. Sokaknak az életminőségét javítja a kreativitás. Lassan elmosódnak a profi és amatőr közötti éles határvonalak, ez nagyon fontos küldetésünk.

2008-ban egy barátommal alakítottunk egy kétszemélyes „csoportot” a networkon, a képfeltöltési lehetőséget kihasználva. Rövid időn belül meglepetésünkre nagyon sokan csatlakoztak, információkat, tapasztalatokat cseréltünk. A network hálózat korlátai miatt megalakítottam a facebookos csoportunkat 2009-ben. Létszámunk már meghaladja a hatezer főt, nemzetközivé váltunk, főleg határon túli magyarok csatlakoztak. Rengeteg diplomás, végzett, profi képzőművész van közösségünkben, a korhatár is rendkívül tág, hatévestől a kilencvenévesig minden korosztály megtalálható. Ötszázas létszámnál, 2010 ben Markos Péter barátommal megrendeztük Magyarország legnagyobb amatőr festő kiállítását a Karinthy Szalonban Budapesten 120 amatőr festő közel 250 képével, karitatív árvízi felajánlás összekapcsolásával. Azóta már lassan hagyományként szervezzük, minden évben, külső anyagi támogatás nélkül, önerőből, a „százak” „száz festő, száz képe” című sorozatunkat. Nagyon nehéz befogadó intézményt, kiállító helyet biztosítanunk, ennek a kezdeményezésnek. Folyamatosan szervezzük, keressük a bemutatkozási és továbbképzési lehetőségeket. Lehetőségekhez képest szervezünk táborokat. Támogatásként önerőből, támogatás nélkül létrehoztam a MAG Mini Art galériát harminckét négyzetméteren, oktatást szervezve, sajnos nehézségekbe ütközünk, nagy részük anyagi természetű. Szervezünk gyerekek részére tanfolyamokat, határon túl is, pl. Erdélyben, szintén önerőből. Pályázatokat írunk ki a közösségnek, nyertesek részére kiállítási lehetőséggel. Megalakulásunk óta, több mint ezer amatőrnek biztosítottunk kiállítási lehetőséget. Nap, mint nap találkozom és látom, ismerem az amatőrök problémáit, gondjait. Sokan a családjuktól ellopott időt használják fel, családi kassza megcsapolásával, sokszor éjszaka alkotnak, egy nem túl olcsó tevékenységre költik megtakarításukat. Többségük nem akar eladni, aki esetleg megpróbálja az is csak az újabb alkotáshoz szükséges anyagra valót keresi meg ezzel. Nem haszonszerzés a céljuk. Amit adnak a társadalomnak az viszont elképzelhetetlenül értékes, sokat jelent. Az önképzésen felül, a magyar vizuális kultúra terjesztői hazánkban és külföldön is. Sok amatőr hírnevet szerzett a magyar amatőr művészetnek a közösségi hálózatokon keresztül. Több ezres, százezres közösségek kommunikálnak egymással és segítik egymást, ez kicsit túlmutat a profi művészeten is. Talán ez segíthet lebontani a meglévő korlátokat a profi és az amatőr művészet között.
A mind nagyobb számban megjelenő amatőr kiállítások mellé jó lenne egy Nyugaton teljesen bevett formának tekinthető, szakmai preiodikum létrehozása. Az angol amatőrök művészeti folyóirattal rendelkeznek, amely hasznos információk forrása, bemutatkozásokat, kiállítások ismertetését tartalmazza. Segítő és szakmai tartalmakat oszthatnak meg ezen a felületen. Állami vagy mecénás támogatásra lenne szükség. A macientúra hiányzik, a gazdag társadalmi réteg már megvan, át kéne érezniük ennek fontosságát, mert a művészeknek elég nagy gondot okoz a saját tevékenységük finanszírozása. Nálunk ez épp úgy nagyon hiányzik, mint a nívós szalonkiállítások gyakorlata, ezt próbáltuk a „Százak” sorozatunkkal áthidalni magánerőből külső támogatás nélkül. Olyan tárlatokra lenne szükség, amelyek átgondolt koncepcióval, igényes helyszínen biztosítanák az amatőrök bemutatkozását és a velük való értő foglalkozás lehetőségét.

Források:
http://zsidakovics.hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsidákovics_Mihály
http://www.magyarvagyok.hu/kultura/hiressegek/kepzomuveszek/festomuveszek/6013-Zsidakovics-Mihaly.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_festők_listája
https://www.facebook.com/groups/368520405638/
http://hvg.hu/hvgmuerto/20150501_Megjelent_a_Muerto_majusi_lapszama