Az ünnepek közeledtével ellepi a tömeg a boltokat, mindenki igyekszik beszerezni a karácsonyi ajándékokat. Sokszor a lélek veszik el leginkább ebből a folyamatból, és egy lista kipipálgatása marad csupán a feladat. Feladat, hiszen az ajándékozás és készülődés örömének nehéz nevezni a boltról-boltra járást, miközben kint végiggázolunk a latyakban, jobb esetben elkerülve a tömegközlekedési eszközökön tüsszögő és köhögő utazók bacilusait. De mégis megyünk, mert hív a… kötelesség?
Álljunk meg egy pillanatra! Hiszen pont itt és most vérzett el mindaz, amit ennek az időszaknak jelentenie kellene. Hogyan csempészhetjük vissza a varázslatot és a gyermeki várakozást a decemberbe, ilyen körülmények között?
Az ajándékoknak számos izgalmas formája van, ami túlmutat a boltokban kapható tárgyakon. A közösségi média mindennapi használói talán találkoztak azzal a kiírással, hogy ,,az első 10 ismerősöm, aki ezt vagy azt lájkolja, vendégem egy forró csokira/teára/kávéra és egy jó beszélgetésre az adventi időszakban.” Ez is lehet egy formája a ráhangolódásnak.
Hallottam olyanról is
– ha minden igaz, a Skandináv-félszigetről származik a szokás – aki adventi naptár helyett nem kivesz, hanem minden nap beletesz valamit egy dobozba, és a 24 nap leteltével egy jótékonysági szervezethez viszi, a rászorulóknak.
Kedves családi szokás – Mi csak ,,Gyere velem!” ajándékoknak hívjuk -, ha színházi/múzeumi/koncert- vagy mozijegyet ad valaki, és azzal megy el kettesben, akinek az ajándékot szánta. És mi ebben a legjobb? (Persze az élményen kívül.) Az idő, amit a másik félre szánunk, és ami azért értékelődött fel az elmúlt évtizedekben jobban, mert egyre kevesebb van belőle. Lassan saját magunkra is alig jut, nem hiába foglalkoznak annyian mostanában az énidő kérdésével.
Egy téli kirándulás, egy hangulatos séta, közös társasozás vagy sütés-főzés… sok lehetőség rejlik ezekben az ajándékokban. Nem egyszeri használatra szánt tárgyak, amelyek a szekrények mélyén végzik, nem bögrék vagy ”csúnya pulcsik”, amik évente egyszer kerülnek elő, hanem valódi értéket hordozó, közös emlékek.
Az ajándékozásunk módja pedig lehet egy egyszerű boríték, rajzolva vagy matricákkal teleragasztva, de akár egy Facebook üzenet is – ki-ki az ízlése és személyisége szerint válasszon -, amiben tudatjuk a másik féllel, hogy milyen időtöltésre invitáljuk.
Ha van egy jó ötletetek, esetleg már bevált családi szokásotok, osszátok meg velünk is az Alapítvány Facebook oldalán!
