Mindent a maga helyére!
Sokak számára közhelyes lehet, ha egy írás a hulladékok szelektív gyűjtésére akarja újfent felhívni a figyelmet. Viszont nem lehet a témával eleget foglalkozni, hiszen a jelentősége napról napra növekszik. Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, ez fokozottabban igaz lehet, hiszen eleve ember által épített környezet vesz minket körbe. Az elhagyatott területeket szemétlerakónak használják egyes emberek, vagy egészen megdöbbentő módon, éppen a szelektív hulladékgyűjtők környékét terítik be oda nem illő, sokszor veszélyes hulladékkal. Csak azért, mert kevesebb a térfigyelő kamera és az egy nm-re eső, mindenre odafigyelő szempár, még nem jelenti, hogy büntetlenül lehet halmokat építeni például használt gumiabroncsokból!
Az Együtt Európáért Alapítvány “Mindent a maga helyére” elnevezésű kampánya éppen ebből a megfontolásból indult el: tudatosítja, hogy a szelektívgyűjtés „zöld” voltán túl, még profitot is termelhet, továbbá mint potenciális munkahelyteremtő tevékenység is jelen van a közösség életében.
„Egybe öntik úgy is” – állítják sokan, holott ez csak a felületes szemlélődőben merülhet fel. Egyes városi legendákkal ellentétben ez a fajta többletmunka, amivel az otthoni szelektálás jár, egyáltalán nem felesleges! Ugyanis vagy osztott belső terű gyűjtőautót látunk munkaközben, vagy egyszerűen olyan technológiát használ az adott hulladékfeldolgozó, ami először egy óriási tárolóba gyűjti a lakosság által előszelektált hulladékot, majd innen több munkafázison is áthalad, míg teljesen szét nem válogatják a szemetet. A közönséges, „mindent bele” háztartási hulladék ilyenfajta nagyüzemi válogatása viszont közel sem lenne ennyire fenntartható – tehát a hatékonyabb újrahasznosítás érdekében elengedhetetlen fontosságú a lakosság otthoni szemetének előválogatása.
Természetesen a meg nem termelt hulladék – tehát a tudatos vásárlás és fogyasztás – lenne a legideálisabb állapot, hiszen a természetben sincs abszolút értelemben vett szemét. Minden hulladék valami számára táplálék is egyben, így alakul ki az élet örök körforgása is. Azaz, a természet kivétel nélkül mindent újrahasznosít – így a természetközeli gondolkodás első lépcsőjének kell lennie a szeméttel kapcsolatos felfogásunk átértékelése.
