Bevezető gondolatok
Az 1956 – Vértestvéreink Konferencia állítani mindazon hősöknek, akik nem az 1956-os forradalmi eseményekben való aktív részvételükkel vállaltak történelmi szerepet, hanem egy másik ország forradalmárainak a segítésével, támogatásával vagy egyszerűen az együttérzéssel egy olyan korban, ahol az ilyenfajta szolidaritás is bűn volt.
A közép-európai és kiemelten a lengyel szolidaritás az 1956-os forradalom kapcsán megmutatta, hogy figyelünk egymásra, készek vagyunk áldozatokat tenni egymásért és, hogy a történelmi barátságok viharos időszakokban felértékelődnek. Az Együtt Európáért Alapítvány többek között a Váci Dunakanyar Színházzal és a Lengyel Intézettel egy olyan, egymásra épülő, nemcsak megemlékező jellegű, hanem jövőbe mutató programot állítottott össze, amely a 60 évvel ezelőtti szolidaritásra emlékezik.
A lengyel-magyar koprodukcióban bemutatott konferencia célja, hogy bemutassa legfőképpen a fiatalok számára a 60 évvel ezelőtti együttérzés történelmi példáját, a lengyel-magyar barátság történelmi kontextusába helyezve, valamint megvizsgálja azt, hogy a 21. században „békeidőben” a mai „Z” generáció társadalmi és történelmi felelősségvállalása merre tart.
A történelmi gyökerű regionális együttműködések a térségben, gondolunk itt legfőképpen a Visegrádi együttműködésre, vagy az évszázados lengyel-magyar szolidaritásra kiüresedik, amennyiben nem ápoljuk közös gyökereink és a jövő megoldásaira nem keresünk közös válaszokat. A V4-ek globális szerepvállalására ma erősebb gazdasági és politikai igény van, mint valaha. A föld országai gazdasági és politikai erőterekké válnak, szűkebb környezetünk az Európai Unió jövőjét is az azon belüli érdekcsoportok alakítják. Egy erőteljes, a történelmi gyökereit ápoló, egymást kisegítő Kelet-Közép-Európa (a politikai térképen V4 országok) vezető szerepet játszhat a jövő Európájának a kialakításakor. A lengyel-magyar barátság és sorsközösség történelmi gyökerű, részben ez volt az alapja az 1335-ös királytalálkozónak, és önmagában az újkori visegrádi együttműködésnek is. Ennek a történelmi barátságnak volt egy gyönyörű példája az 1956-os lengyel szolidaritás, a tömeges véradás, vagy éppen az az óriási adománygyűjtési akció, amit a lengyel nép a magyar forradalom megsegítésére indított.
Történt mindez úgy, hogy a hivatalos lengyel vezetés a kezdeti szimpátiát követően végül kihátrált a forradalmat segítők mögül. Ez a tény is bizonyította, hogy a két nép közti szoros kapcsolat levált a politika szintjéről és önálló életre talált.
Az 1956-os forradalom ideje alatt közel 1000 liter vér érkezett hazánkba Lengyelországból, a két nemzet közötti barátság, a térségi szolidaritás, a diktatúra elleni közös harc és az emberi önzetlenség mindenkori szimbólumaként. Ennek állítunk itt most emléket.
A történtekből rengeteg következtetés levonható, ami a jövőre nézve tanulságos lehet. Programunk mindezért a történelmi emlékezés mellett ápolja is a közös gyökereket, és remélhetőleg elősegíti, hogy a későbbiek folyamán minél több középiskolás „tanulja a szolidaritást” a történelmi példák megismerésével. A célunk a XX. század egyik legjelentősebb forradalmi megmozdulásához kapcsolódó történelmi szolidaritás bemutatása oly módon, hogy ezzel erősítsük a jövő generációja számára a Közép-Európai összefogás, felelősség- és sorsközösség vállalás fontosságát
Vértestvéreink 1956 – „Közös nyelvünk: A szabadság” nemzetközi konferencia a Közép- és Kelet-európai szolidaritásról 1956 viszonylatában.
A történelem során többször bebizonyosodott, hogy az esetleges politikai ellentétek ellenére az „Elbától keletre” élő népek sorsközössége történelmi szolidaritással párosul. Így volt ez a középkor századaiban, vagy éppen a XX. század jelentős sorsfordítói kapcsán 1956-ban, vagy legutóbb a vasfüggöny leomlásakor a határnyitás esetében. Maradt-e valami ebből a XXI. századra? Mit gondolnak a mai fiatalok a Közép- és Kelet-európai sorsközösségről? Létezik még ez egyáltalán? A kommunizmus 40 éve gondolatban, tettekben összekovácsolta a keleti blokk országait, pontosabban azok lakosságát, akik a hivatalos politikai irányvonallal ellentétben szolidárisak voltak egymással, 1953-ban, 1956-ban, 1968-ban vagy akár 1989-ben. Mi maradt meg ebből? A mai ún. „Z” generáció hogyan viszonyul mindehhez? Létezik-e még például a hagyományos lengyel magyar-barátság a fiatalok körében? Milyen hatásai vannak az 1956-os vagy 1968-as eseményeknek a mai Visegrádi együttműködés rendszerére? Mik a tanulságok? Fenntartható-e az egymás iránti történelmi szolidaritás békeidőben, a XXI. században? Milyen előnyökhöz vezet, ha a jövő generációja továbbviszi ezt későbbiekben, milyen gazdasági, társadalmi és politikai hatása lehet ez a térség jövője szempontjából? Ilyen és hasonló kérdések megválaszolására vállalkozott az egész napos nemzetközi konferencia, meghívott előadókkal, fiatal szervezetek képviselőivel. A konferencia célcsoportja elsősorban az a pedagógusi és döntéshozói réteg, akik képesek a konferencia tanulságait beépíteni az oktatás, közvetve akár a közgondolkodás rendszerébe.
A konferencia programterve
14.00-14.10 – Dr. Héjja Gábor az Együtt Európáért Alapítvány stratégiai tanácsadójának megnyitója
14.10-14.20 – Erdős Szabolcs, az Együtt Európáért Alapítvány alapítójának bemutatkozó köszöntője
14.20-14.45 – Miklósi László, a Történelemtanárok Egylete elnökének előadása- Miként segített Lengyelország a magyaroknak az 1956-os forradalom idején? 1956 tanítása – Miként tehetjük élményszerűbbé a diákok számára 1956-ot?
14.45-15.30 – Jakub Vysockinak a Lengyel Intézet képviselőjének előadása – Milyen a lengyel-magyar barátság a XXI. században? Mit gondolnak a mai fiatalok a Közép- és Kelet-európai sorsközösségről? Létezik még a hagyományos lengyel-magyar barátság a fiatalok körében?
15.35-16.10 – Beniczkyné Kozlik Erika Külgazdasági és Külügyminisztérium Külföldi Magyar Intézetek Főosztályának főosztályvezetője, a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad programvezetőjének előadása – Milyen lehetőségek vannak a kapcsolat fenntartására? Milyen programokkal, kezdeményezésekkel lehetne a kapcsolatot még inkább erősíteni?
16.10-16.30 – Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatójának előadása – Miként működik együtt a lengyel és a magyar színház? V4-es kapcsolatok ápolása.
16.30-17.00 – Állófogadás és kötetlen beszélgetés
A RENDEZVÉNYT AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 60. ÉVFORDULÓJÁRA LÉTREHOZOTT EMLÉKBIZOTTSÁG TÁMOGATTA.
