Alkoss közösséget! – Interjú Reisz Ilona festővel

 

Mondják, hogy a művészek magányosak, ám visszatekintve iskolai tanulmányainkra, az irodalom, töri és rajz órákról felsejlik a Pilvax kávéház mozgalmas hangulata vagy éppen a Nagybányai Művésztelep sajátos stílusa és ecsetvonásai.

Magányos-e a festő? Hol lép be a közösség a művészet világába? És hol lépi át a művészet saját határait, hogy akár a társadalmat formálni képes erővé váljon? Ezúttal egy portréfestő, Reisz Ilona válaszolt a kérdéseinkre.

Amatőr művészként úgy látom, hogy ha valaki csak úgy autodidakta módon elkezd festeni, szükség van a közösségre, hogy lássa munkássága jó irányba halad-e. A csoportokhoz tartozás és kiállításokon való részvétel is ezt segíti. Ezért nem hiszem, hogy magányos lenne a festő, de biztos vannak kivételek. Egy festmény lehet szép, elgondolkodtató és polgárpukkasztó, ezért aztán társadalom formáló erővé válhat.

Hogyan viszonyulsz a környezetedhez? Hatással van rád alkotás közben vagy ilyenkor teljesen a saját világodba vonulsz, és ott születnek meg a műveid?

Festés közben fontos számomra a nyugodt, tiszta környezet. Kicsi panellakásban élek, szerencsére gyönyörű kilátással. Ha nem is vagyok tájképfestő, mégis nagy hatással van rám a látvány ezerszínű változása. Munka közben a témára fordítom minden figyelmemet. Ilyenkor azt veszem észre, hogy rohan az idő.

Más, kortárs festőkkel tartod a kapcsolatot? Szoktál mások kiállításaira járni, esetleg tanácsot kérni a többi művésztől?

Tartom a kapcsolatot a festőtársakkal. Vannak kedvenceim, akiknek munkásságát nyomonkövetem. Ha lehetőség van, akkor a kiállításaikra is elmegyek, hiszen élőben látni egy festményt mindig nagyobb élmény, mint fotót látni róla. Ha alkalom adja, akkor tanácsot is kérek, sőt én is szívesen segítek, ha hozzám fordulnak.

Miben látod egy festő társadalmi felelősségét? Hatással lehet-e egy művész a tágabb értelembe vett környezetére, és ha igen, hogyan?

Abban az esetben, ha egy festő témáival felhívja a figyelmet a társadalmi problémákra, legyen az környezetvédelem, vagy a szegénység, kitaszítottság, akkor hatással lehet a nézőkre. Az ember ábrázolása áll hozzám a legközelebb, így képeimen szerepel egyszerű szegény, sors kivetett, afrikai, ázsiai, csúnya, vagy női szépség, vagy netán híresség. Fontos számomra, hogy minden ember egyenlő és figyeljünk jobban egymásra!

Van-e külön női szerep a művészetben? Véleményed szerint máshogy éled-e meg az alkotást, mint egy férfi? Miben látod a különbséget?

Szerintem nincs különbség női és férfi szerep között a művészetben. Ha nem látom az alkotás készítőjét, legyen az vers, fafaragás, festmény vagy bármi más, nem tudnám megmondani, hogy azt férfi vagy nő alkotta. Mivel nő vagyok, nem tudhatom, hogy mit él át egy férfi. De nem hiszem hogy lenne bármi különbség.

/Köszönjük a közreműködést Zsidákovics Mihálynak/

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása