Magányos-e a festő? Hol lép be a közösség a művészet világába? Hol lépi át a művészet saját határait, hogy akár a társadalmat formálni képes erővé váljon? Kérdéseinkre ezúttal Gaudi Márton válaszolt.
A festő mentálisan sosincs egyedül. A választott téma és a csend lélekcserét eredményez,
amiben a kérdésekre megkapom a választ. A csoportokhoz tartozás, és a kiállítás önvalónk feltárását és mások véleményének elfogadását edzi. Így létrejöhet az alkotó és a befogadó közti kapcsolat, ami közösség-, és társadalomformáló is lehet. Mivel sokszor felkérésre festek, elengedhetetlen az alkotás jó irányba való haladásához a kapcsolatteremtés és a kisebb fokú lélek-összefonódás. Ezután kerül sor az alkotásra, így már képesnek érzem magam az adott környezetben olyan művet teremteni, ami a mindennapos életritmust energiával tölti fel.
Hogyan viszonyulsz a környezetedhez? Hatással van rád alkotás közben vagy
ilyenkor teljesen a saját világodba vonulsz, és ott születnek meg a műveid?
Szeretek nyugodt, jó illatú környezetben alkotni. Nagyobb távolságokból nézegetem a készülő művet, meditációs zenét hallgatok, amik kivetülnek a festményre és szürreális belső utazást tükröznek.
Más kortárs festőkkel tartod a kapcsolatot? Szoktál mások kiállításaira járni, esetleg tanácsot kérni a többi művésztől?
Szeretem a kortárs festészetet, baráti kapcsolatot építettem és építek ki a művészekkel. Így a kapcsolattartás, olykor a közös alkotás, energiával tölt fel. Örülök, hogyha egy-egy kedvenc kortárs kiállítására eljutok. Élőben látni és élvezni a képek energiáját katartikus állapot számomra. Szeretek kísérletezni és szakmai tanácsot kérni.
Miben látod egy festő társadalmi felelősségét? Hatással lehet-e egy művész a tágabb értelembe vett környezetére, és ha igen, hogyan?
Alkotóként és emberként is segíthetünk erőt és kitartást kölcsönözni az embereknek, hogy egyensúlyba tudjanak kerülni önmagukkal és a társadalmi felelősségükkel. Alkossunk boldog pillanatokat, hogy ez kinyithassa a szeretet csatornáit a nézőben, a boldog ember nem akar háborúzni! Ne mutogassunk senkire, mert miközben két ujjad előre mutat, három visszanéz rád.
Van-e külön férfi szerep a művészetben? Véleményed szerint máshogy éled-e meg az alkotást, mint egy nő? Miben látod a különbséget?
Az őszinte művészet nemtelen és kortalan, az univerzum minden elemét magába foglalja.